Pikáns gyalogos pályajárás a leogangi DH VK-n – VIDEÓVAL
Gacs.Peti - 2015-06-12 08:24

Megkezdődött a leogangi downhill világkupa, ahol már az első nap komoly kihívás elé állította a srácokat, persze nem az adminisztráció vagy a depóépítés, annál inkább a gyalogos pályajárás! A gyalogos pályajárás egy nagyon fontos eleme egy versenynek – főleg egy világkupának – ekkor lehet a legtüzetesebben megismerni a nyomvonalat és kinézni a lehetséges íveket. Jelen esetben ez csak félig szólt erről. A pálya felső részén a 2014-es nagyobb módosítás után idén is jelöltek ki új szakaszokat és több helyen lassították, amit nemes egyszerűséggel kisebb kiszögelésekkel, rézsűkkel oldottak meg. Az első erdőben szinte teljesen máshogy megy a nyom, szűz talajon kanyarog le a pálya, rengeteget fog változni a talaj az edzések során. Lejjebb érve is található néhány átszalagozás a tempó megfogása érdekében, azonban a nyomvonal kétharmadánál nagyjából véget is ért az érdemi pályajárás, ugyanis megindult az ég, megint… Az időjárás valamiért nagyon úgy érzi, hogy idén mindenképpen rengeteg vizet kell a versenyekre zúdítania, gondoljunk csak az előző, fort william-i világkupára vagy a LiMiT Racing-es srácok idei összes (!) szereplésére. Szóval nem akármilyen eső érkezett a környékre, a hihetetlen mennyiségű víz mellett egy több perces jégesőt is kaptunk ajándékba, csak úgy „GRATIS”. A pálya aljában már akkora patakká, folyóvá alakult a friss csapadék, hogy szinte a teljes befutót szétmosta, illetve néhány depóterületen elárasztott sátrakat, lakókocsit, bármit ami térd alatt volt. Szóval így indul a világkupa Leogangban, a pénteki edzésnapra már napsütéses kánikulát mondanak, majd a szombati időmérőre egy hasonló zivatart, mint a pályajárásos volt… meglátjuk… Két kategóriában is szurkolhatunk magyaroknak, Elite Férfiben Liszi Attila (LiMiT Racing Team), Zámbó Dávid (LiMiT Racing Team) és Nagy Márton (Freeriderz SC) indul, Juniorban Tóth Péter (Freeriderz SC). Végezetül, de nem utolsó sorban egy kis RAW:   Fotóalbum ITT!   Jelentkezünk hamarosan!

Liszi Attila nyerte a Szlovák DH Kupa második fordulóját is! – VIDEÓVAL
Gacs.Peti - 2015-05-27 20:56

Liszi Attila eséssel is duplázni tudott és nyerte meg a Szlovák Downhill Kupa második fordulóját is, Mala Lucivnán. A csapatok versenyében a LiMiT Racing Team győzedelmeskedett, így két forduló után Elite Férfiben és a csapatok között is magyarok állnak az összetett élén a három ország versenyzőit felsorakoztató északi szomszédjaink kupasorozatában. A több, mint 500 m szintkülönbségű pályán ritkán látott mennyiségű és állagú sárban kellett versenyeznie a kétszáz indulóra fogyatkozó mezőnynek. Ennyire viszontagságos körülmények között nem is csoda, hogy a hobby kategória jelentősen megfogyatkozott, de az élmenőket sosem kell félteni, ezúttal is egytől-egyig ott álltak a rajtban. A körülmények és állapotok ténylegesen egy merő szenvedéssé változtatták a futamokat. Már a versenyhétvégét megelőzően annyi eső esett, hogy a pénteki edzésnapon is egy végletekig felázott talajban zajlott a nyomvonal gyakorlása. Este aztán megindult a következő égi áldás és reggelig kitartóan esett, majd szombat déltől érkezett az igazán komoly adag, csupán egy-két kisebb megszakítással és hatalmas intenzitással egészen vasárnap reggelig. Eközben a folyós sárban, ködben és rettentő hidegben még mondhatni biciklizni is lehetett, de tudtuk, hogy a kegyelemdöfés vasárnap érkezik. Ekkor ugyanis elállt az eső és elkezdett összeállni az a felfoghatatlan mennyiségű mocsok, ami a pálya felszínét alkotta. Akár 50 kilósra hízó biciklik, nem forgó kerekek, pálya mellett kerékpárjukat lefele vonszoló versenyzők és még lehetne fokozni, de nincs értelme. Idén eddig az összes versenyünkön sárban kellett biciklizni, de ez még az elmúlt éveket nézve is durva volt. Pedig múlt héten, a Kranjska Gora-ban rendezett Európa Kupán azt gondoltuk, hogy az volt a legkeményebb, hát nem… Egy szó, mint száz ez még a mindenre elszánt versenyzőket is megtépázta, ezt az időmérő is bizonyította. Teljesen normális volt, hogy az élmezőny és a középmezőny között 3-5 perces időkülönbség mutatkozott és az is, hogy egy-egy helyezést gyakran egy rajtoltatási idő (30 mp) választott el. Folyamatos utolérések voltak a pályán, hármas-négyes oda-vissza előzések, gatyafék, tolás, káromkodás. Ez persze nagy arányban igaz volt a mezőnyre, de a legjobb 10-15 versenyzőn ezt már annyira nem lehetett látni, egész szép időket jöttek. A legelején pedig újra Liszi Attila, aki ott folytatta, ahol a május eleji első forduló döntőjében abbahagyta. Három, illetve hat másodperces előnnyel végzett két szlovák Lapierre-es márkatársa, Marian Skultéty és Rastislav Baranek előtt az élen. A negyedik már közel 15 mp-re volt, de hop-hopp, az ötödik helyre beköszönt a visszatérő Lukács Rajmund, megmutatva ezzel, hogy a jövőben újra számolni kell majd 2012 országos bajnokával. A döntőkre tovább száradt egy keveset, néhol jobb lett, néhol rosszabb. Az első magyar érdekeltség a Masters kategóriában volt, ahol ismét született magyar érem, ezúttal Halász Krisztiáné lett az ezüst és mindent elmond a verseny szélsőségességéről, hogy az első Vlastimil Hyncicától a hátránya több, mint másfél perc volt! Felfoghatatlan ez ebben a sportban, de látjuk, mégis megtörténhet. A junioroknál a versenyről-versenyre egyre jobb formát mutató Soronics Olivér lett a legjobb magyar, aki 14. helyen végzett, Muszula Balázs 17., Tóth Péter 21. Következtek az Elite Férfiak, sorra jöttek az egyre jobb idők, elsőként a cseh Martin Mikulenka döntötte meg Attila időmérős idejét. Ezzel az élen is tudott maradni jó pár versenyző erejéig. Lukács Rajmund is javított, de mivel ezt a többiek is megtették, Rajmi visszacsúszott a 9. helyre. A top10-et persze bármikor előre aláírta volna, de nyilvánvalóan azért egy kicsit csalódott volt. Pedig kiváló eredmény ez, főleg a visszatérését követő második versenyén! Az első forduló harmadik helyezettje Jozef Ondic már-már számunkra aggasztó idővel vette át a vezetést. Leginkább akkor kezdhettünk izgulni, mikor Marian Skultéty egészen elképesztő 4:23-as idővel ért be a célba, ami 24 másodperccel volt jobb Attila időmérős idejénél. A magyar bajnok azonban hamar megjelent a láthatáron és szurkoltunk, hogy az utolsó kanyarokban már ne hibázzon. A célkapu alatt áthaladva a kijelzőn csak a tized és századmásodpercek változtak, 75-ről 32-re! Ez azt jelentette, hogy Attila megnyerte az idei második Szlovák Kupát is, amivel szépen vezeti is az összetettet! Később megtudtuk tőle, hogy futamában volt egy esése és a lánc kis hibája miatt az utolsó ugratót sem tudta teljesíteni, csak lepottyant róla a szemünk láttára. A véleményem az, hogy magyarázkodni nem szabad, az elsőnek meg nem is kell és nincsen DE, csak pont, mindenki tudja, amit ebből lehet… Liszi Attila: „Még sosem bicóztam ilyen brutál mocsárban, annyi sarat szedett fel a kerék, hogy nem forgott el… Nem felejtem el az időmérő futamomat, amiben megelőztem az előttem rajtoló Martin Mikulenka-t, maradandó élmény, le kellett kiabáljam a pályáról. Az időmérő és döntő futamomban is elestem, de sikerült megszereznem a győzelmet. Rajt-cél győzelem, eddig ez csak Jasná-n sikerült. Remélem, marad a lendület, és még bezsebelhetek pár első helyet az idei Szlovák Kupasorozatban.” A magyarok a csapat értékelésben is győzni tudtak, így a LiMiT Racing Team is az élre ugrott az aktuális összetettben. Következő fordulót a sokak által ismert és szeretett Jasná-n rendezik, amiről mondhatjuk, hogy fekszik Attilának, ugyanis az idei szezon kezdetéig csak ott tudott nyerni Szlovákiában, azonban ez két alkalommal is sikerült. A verseny magyar válogató futamnak is számít, úgyhogy bőven lesz tét június utolsó hétvégéjén a Chopok északi oldalán. Addig pedig többek közt egy világkupa is vár a csapatra, nincs megállás! Összefoglaló videó: Fotók: Monika Marcinkowska

Szuperdöntőben Liszi Attila az ezer esés Európa Kupáján! – VIDEÓVAL
Gacs.Peti - 2015-05-20 16:53

A 2015-ös Európa Kupa sorozat első fordulóját Szlovéniában, Kranjska Gorában rendezték, mely a második magyar válogató versenynek is számított az idei válogatottsághoz. Liszi Attila folytatta idei remek szezonkezdését és bejutott a legjobb 30-nak járó szuperdöntőbe, ahol végül a 25. helyen végzett! A válogató versenyre tekintettel szép számban neveztek magyarok az eseményre és még az sem szegte igazán kedvét a brigádnak, hogy az eredetileg Mariborban kezdődő Európa Kupa helyszínét szinte utolsó pillanatban áttették Kranjska Gorába, a 2009-es Európa-bajnokság helyszínére. Ez persze okozott nehézségeket mind a versenyzők, mind a szervezők részére, és ha igencsak döcögősen is, de a döntőkre talán egyenesbe jöttek a dolgok. A csütörtöki depóépítést követően több, mint 50 mm eső zúdult a pályára, amitől már a péntek délelőtti gyalogos pályajárás is kész túlélő túrává változott: jégként csúszó agyagos talaj és gyökerek ezrei. Egyszerű a kombináció, aminek eredménye fenéken csúszás és rengeteg nevetés. Érdemes megnézni az összefoglaló videót, amiben némi ízelítőt kaphatunk ebből. Az eső alábbhagyott az edzésekre, de akadtak olyan szakaszok a pályán, amelyek még a legjobbaknak is komoly kihívást jelentettek. Nem a tempó, hanem a lejutás! Meredek gyökeres részek, leléptetésekkel, itt-ott egy kis „kellemes” rézsűvel. A pálya kijáródott, még több gyökér jött elő, egyre nagyobb gödrök alakultak ki. Ezek egysége odáig fajult, hogy szombat reggel a nyomvonal néhány kritikus ponton szinte járhatatlan volt. Tíz emberből nyolc esés, a túlélésre törekedtünk. Ha ez még nem lett volna elég, közel egy óra volt egy kör, néha több, néha kevesebb, ahogy éppen a sorban állás engedte. Lifthez egy jókora sor, majd fent kiszállás és a rajthoz egy ugyanakkora, nem a sok körről szólt a hétvége, de talán nem is baj. Mondhatni megváltásként ekkor kisütött a nap és elkezdtek száradni az ívek, rohamosan javult a pálya biciklizhetősége és lassan előkerültek a pályakarbantartók is, elkezdték kivenni a legkritikusabb gyökereket. Talán kicsit későn, de jobb később, mint soha. Ez már túl kemény volt, pedig az elmúlt 10-15 évben láttunk már ezt-azt. Az időmérőkre érve, alig-alig volt olyan versenyző, aki ne fájlalta volna valamiét vagy ne lett volna túl egy nagyobb esésen vagy annak közeli élményén. A legtöbben a biztonságra törekedtek első futamukban, ugyanis a válogató rendszerbe az időmérő nem számít, az összetett jó helyezésre pedig egy honfitársunk kivételével pedig nem igazán volt esély. Neki, Liszi Attilának viszont ez volt a hétvége igazi megmérettetése, ezért jöttünk, aminek egy új szabály is az oka. Az időmérő legjobb 30 helyezettje jut a szuperdöntőbe, ahol újra összecsapnak a legjobbak és kialakul a végeredmény. Ha valaki nem kerül be az időmérőn, akkor legjobb esetben is csak 31. helyen végezhet a versenyen. Attila mindent beleadott és az előkelő 22. pozícióban kvalifikálta magát a szuperdöntőbe, ami az elmúlt hetek sikerei után egy újabb lépcsőt jelentett. Az időmérőt a német ex-fourcross-os Johannes Fischbach nyerte, tekintélyt parancsoló hat másodperces előnnyel. A magyarok közül pedig Attila mögött Keresztes Péter és Zámbó Dávid végzett, de mint tudnivaló, az időmérők a válogatóba nem számítanak, volt is nagy szórása az időknek. A döntők napjára szinte teljesen felszáradtak a kritikus szakaszok és tovább vagdosták a gyökereket, amitől egészen élvezhetővé vált a nyomvonal. Kemény volt és technikás, de biciklizhető. A válogató csatákat a juniorok kezdték, kicsit megfogyatkozva, összesen két főre redukálódva. Tóth Péter nyerte kettejük viadalát igaz tetemes előnnyel, de 20%-nál kevesebbel, így Simonics Tamás is szerezhetett pontot (az abszolút legjobb magyarhoz képest 30%-ba is belefért végül). A felnőtteknél már valós küzdelem alakult ki, Palotai Gábor korai rajtolása az időmérős esésének volt köszönhető, így viszont Liszi Attiláig ő állt végig legjobb magyarként. Zámbó Dáviddal sajnos megint kibabrált kicsit a technika ördöge, de így is csak egy hajszállal csattogott be (szó szerint) Gábor mögé. A negyedik Keresztes Péter lett, aki egészen az utolsó erdő végéig joggal pályázhatott a második helyre, de az egyik legrosszabb részen esett el, ahol csak lehet. Közvetlenül egy lapos tekerős szakasz előtt, rengeteg másodpercbe került az a kis hiba, pedig a részidőnél bő egy mp-vel vezetett még Gáborék előtt. Magyarok közül 5. Nagy Márton első éves felnőttként, 6. Ettingshausen Máté, aki mindenki nagy örömére végre egyben érkezett a célba, 7. Kántor Miklós, akinek könyökét pályanézés közben egy cseh versenytársa vitte el, de szerencsére egy kis meglepődéssel megúszta, 8. Gács Péter egy sokkal jobb eredményre hivatott részidővel, 9. Edőcs Tamás még befért a pontszerző limitidő alá, 10. Káposzta Dávid, már pontok nélkül. A kisdöntőt a szlovén Miran Vauh nyerte, aki néhány évvel ezelőtt még hazánkban is járt UCI DH versenyen, a 2010-es Tihany DH-n. Rangjához méltóan a szuperdöntővel zárult a hétvége programja, ahol Liszi Attiláért szoríthattunk. „A pálya pénteken és szombat délelőtt szinte teljesíthetetlen volt, úton-útfélen nyomvonalon hempergő versenyzőkbe botlottunk mindenhol. Az egyik legnehezebb volt, amivel eddigi pályafutásom során találkoztam. Alapvetően a top 30-as szuperdöntőbe jutást tűztük ki célnak, ami sikerült is. 22. helyen kvalifikáltam. Magabiztos voltam, így a döntőkre az első 20 helyet néztem ki magamnak és talán kicsit előrébb is, mert azok UCI pontot érő helyezések. Végül a 25. helyet sikerült megszereznem, sajnos tüdőből elfogytam és egy-két nyomon rossz helyen mentem. Kicsit csalódott vagyok, de nem lehet okunk panaszra. Amiért mentünk, azt maradéktalanul teljesítettük.” – fejezte be beszámolóját Attila kicsit búsan, pedig ahogy ő is mondta, nem lehet oka a panaszra, eddigi legjobb Európa Kupás helyezését érte el. Ebből is látszik, hogy Ati vérbeli versenyző, mindig jobbat és jobbat akar! Az abszolút helyezéseket illetően, Johannes Fischbach megtartotta első helyét, azonban előnye egészen kevésre apadt, ettől nagyon izgalmassá vált a végjáték. Az ezüstérmet a lengyel Slawomir Lukasik szerezte meg, a bronzot pedig a szlovén Jure Zabjek, aki ezúttal legyőzte jóval tapasztaltabb csapattársát, Ziga Pandurt. A felnőtteknél a válogató versengést Liszi Attila vezeti, de mögötte óriási csatározás alakult ki a fennmaradó két válogatott helyért Palotai Gábor, Keresztes Péter és Zámbó Dávid között. Junioroknál Tóth Péter vezet toronymagasan, a nőknél továbbra is Megyaszai Lilla egyedüliként áll az élen. A tét nem kicsi, mégpedig a részvétel az idei világbajnokságon, melyet Andorrában rendeznek szeptember első hetében! A következő válogató versenyre június 27-28-án, Szlovákiában, Jasná-n kerül sor, majd rá két hétre a hazai OB-n, Eplényben kialakul a végleges lista, július 12-én! Összefoglaló videó: Részletesen a válogatási elvekről és szabályzat itt. Fotók: […]



Downhill válogatási elvek a 2015-ös világbajnokságra
Gacs.Peti - 2015-02-27 18:07

A 2015-ös hegyikerékpáros és triál világbajnokságot szeptember első hetében, Andorrában rendezik, melynek szerves része a downhill szakág is a maga négy kategóriájával. Legalább öt magyar indulónak mindenképp szurkolhatunk majd, ám nagy kérdés, hogy kik lesznek ők! Senki sincs „bebetonozva” a magyar válogatottba, a lehetőség minden versenyző számára adott, tehát harcra-bringára fel! Akár érdekeltség, akár pusztán érdeklődés fűzi az embert a téma iránt, akkor érdemes néhány röpke percet rászánni a következőek (és persze a teljes szabályzat) figyelmes végigolvasására, ezek után már nem érhet senkit se meglepetés. Továbbra is egy tiszta, éles küzdelemre van kilátás, ahol négy verseny pontvadászata után alakul majd ki a nemzeti színek viselőinek névsora. A szóban forgó négy verseny a 2014-es Downhill Országos Bajnokság, a maribori Európa Kupa majd május közepén, júniusban Szlovák Kupa Jasnán, július 10-től 12-ig pedig a 2015-ös GravityHall Downhill és Fourcross Országos Bajnoksággal zárul a kvalifikáció. Ez utóbbi duplaszorzós, azaz az OB-n szerzett pontok idén is kétszer annyit érnek! Az elmúlt évekhez képest mindössze néhány (ám igen lényeges) módosítás és kiegészítés került be a rendszerbe és igaz nem ezzel kéne kezdeni, de egyből a kvótaszámoknál tapasztalhatunk némi differenciát. 3-1-1*-1** a kombináció, mit is jelent ez? A Nőknél és Junior Nőknél a kvalifikáció közösen zajlik, és ha abszolútban, valamint egymás közt is teljesítik a feltételeket, akkor mindkét kategóriából kijuthat egy(*)-egy(**) versenyző. A szebbik nem képviselőinél nagyon fontos, hogy legalább két olyan időeredménnyel rendelkezzen a versenyző hölgy, ami az adott válogató eseményen az abszolút legjobb magyar időeredménytől legfeljebb 40%-kal rosszabb. Továbbá, mint minden kategóriában, itt is érvényes, hogy a kategória (jelen esetben Nők és Junior Nők) legjobb idejétől legfeljebb 20%-os lemaradással lehet csak pontot szerezni. Nem lesz egyszerű, ugyanis Megyaszai Lilla a tavalyi OB-n mutatott lehengerlő teljesítményével magasra tette a lécet. A Junioroknál (1997-ben és 1998-ban születettek) is meglévő előbbi 20%-os limit mellett újdonság a 30%-os szabály, ami annyit jelent, hogy az abszolút legjobb magyar időtől maximum 30%-kal lehet elmaradni, különben nincs pontszerzés. 2015-ben a fiatalok közül csak egy fő csatlakozik a válogatotthoz, viszont az erősnek mutatkozó utánpótlás miatt a következő években várhatóan bővebb lesz majd a keret. Előreláthatólag sokan pályáznak az idei egy helyre, nagy csata várható. A legnagyobb csatározások azonban továbbra is minden bizonnyal az Elite Férfiak mezőnyében fognak kialakulni. A legjobb három közé kell kvalifikálnia magát annak, aki mindenképp ott akar lenni Andorrában és persze itt is érvényes a 20%-os szabály. Bárki hibázhat egynél többször is és a jelentősen megnövekedett érdeklődés hatására a pillanatnyilag elől lévők pedig nemhogy biztonságban nem érezhetik magukat, még fokozott küzdelemre is számíthatnak. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy Liszi Attila hegemóniáját ténylegesen fogja-e valaki veszélyeztetni vagy a mögötte lévő helyekért lesz csak a pontcsata. Attilához fűződik az eddigi legjobb magyar világbajnoki szereplés is, 2011-ben Champéry-ben (Svájc) a 40. helyen végzett. Végül, de nem utolsó sorban jöjjön néhány általánosan érvényes szabály. A kvalifikáció zárultjával minden versenyzőnél levonásra kerül a legrosszabb eredménye (azaz a legkevesebb pontszerzése). Így belefér egy defekt vagy más technikai probléma, esés, távolmaradás, bármi… A másik, hogy minden esetben kizárólag a magyarok közti döntő béli futamidők számítanak, nem a verseny abszolút eredménye. Az idei első megmérettetésig igaz még bőven van idő, de már most érdemes betervezni a naptárunkba a válogató versenyeket akár résztvevőként, akár nézőként az izgalmak figyelemmel kísérésére! A részletes szabályzat itt található.

Drámai döntők és végjáték a downhill világbajnokságon!
Gacs.Peti - 2014-09-13 19:43

Idén a norvégiai Hafjellben rendezték a downhillesek világbajnokságát, melynek döntői egészen drámaira sikeredtek. Több ok is oda vezetett, hogy ennyire izgalmas és megjósolhatatlan futamokat láthattunk, azonban úgy látszik Gee Atherton az, aki a legjobban tud az ilyen helyzetekhez alkalmazkodni és a 2008-as hasonló körülmények után, idén is az ő nyakába akasztották a szivárványpántos aranyérmet. A nemzeti válogatottak – a magyarokat is beleértve – már hétfőn megérkeztek az 1994-es téli olimpia helyszínére. Pár napig csak kerülgetni lehetett a forró kását, ugyanis bringával a pályára menni csak csütörtöktől lehetett. Addig egy kis adminisztráció, megnyitó, gyalogos pályajárás és hasonló programok töltötték ki a résztvevők napjait. Hamar kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű menet (már az előző évek világkupa futamai alapján sem), több komoly sziklakert található a pályán, meredek technikásak és gyors veretősek is. Ezeken kívül döntött kanyarok, szép nagy ugratók és egy 80 km/h feletti sípályás rész teszi teljessé, így minden található benne, ami egy jó downhill versenyhez kellhet. Mindez 2,2 km hosszú, a tartalmassága miatt pedig rendkívül fárasztó a célig versenytempóban haladni. Az egész heti szárazságtól nagyon gyors lett a pálya és néhány kanyar igazán csúszóssá vált a kialakult por miatt. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire drámai döntőket láthattunk. A másik az, hogy hosszú idő után először 2014-re úgy alakították a naptárat, hogy ez az utolsó világverseny az évben. Korábban a világkupa sorozat végső állomása a VB után volt. Így idén már nem kell semmire se spórolni, itt ez az egy futam számít, aki a legjobb, az 2014 Downhill Világbajnoka! Az elmúlt két évben már rendeztek Hafjellben világkupa futamot és mind a kettőt a kanadai Steve Smith nyerte meg, ráadásul tavaly az összetett címet is elhódította. Így toronymagas esélyesként indult neki a 2014-es évadnak, de a sportban bármi megtörténhet és az meg is történik. Egy bokasérülés megálljt parancsolt neki és nem sokkal felépülése után újra rásérült, így ki kellett hagynia az idei világbajnokságot. Ettől aztán még több esélyese lett a szivárványcsíkos meznek, úgyhogy ez lehet a harmadik indoka annak, hogy ilyen változatos és kiszámíthatatlan küzdelem alakult ki. Magyarokat is szép számban láthattunk a rajtlistán, 3-3 fővel képviseltette magát hazánk a Junior és az Elite Férfi kategóriában. A fiatalok versenyére vasárnap délelőtt került sor és mivel mindhármuknak első világversenye volt, így igazából komoly elvárások nélkül állt rajthoz Nagy Márton, Tóth Erik és Király Ármin. Ennek megfelelően nem ez lesz a jövőbe mutató szereplésünk a világbajnokságok történelmében, de talán már erre sem kell sokat várni, ugyanis az elkövetkező években egész sok ígéretes tehetség fog sorra fellépni a juniorok 17-18 éves mezőnyébe. A fiatalok világbajnoka idén nagy előnnyel a francia Loris Vergier lett. Az ideje a felnőttek között a 15. helyet jelentette volna és nem véletlenül becézik Mr. Junior-nak. Világversenyeken két évet töltenek a fiatalok Junior kategóriában, Loris ezt szinte teljesen tökéletesen kihasználta. Mindkét évben világkupa összetett győztes lett, 2013-ban VB ezüstöt, idén pedig VB aranyat nyert! A junior lányoknál mindössze öt nevező volt, akik közül már csak hárman álltak rajthoz a döntőben. Az ausztrál Tegan Molloy nyert, miközben nagyon sajnáltuk, hogy a friss magyar bajnokot, Megyaszai Lillát nem engedte el edzője a világbajnokságra, ugyanis egy szép dobogós helyezésre mindenképp képes lett volna kategóriájában, de tapasztalatszerzésre is nagyon fontosnak tartottuk volna… ők tudják… A felnőtt nőknél a tavalyi világbajnok Rachel Atherton volt a legnagyobb esélyes és ezt időmérős elsősége még meg is pecsételte. A döntő futamában is minden részidőnél az első volt, azonban a célban már borult a papírforma, ugyanis Manon Carpenter kevesebb, mint egy tizedmásodperccel, de gyorsabb volt Rachel-nél. Tahnee Seagrave harmadik helyével teljes brit dobogó alakult ki. Következett a fő kategória, a mindig legnagyobb izgalmakat hozó Elite Férfiak mezőnye. Köztük is három magyarnak szurkolhattunk, akik közül Palotai Gábor rajtolt elsőként. Mivel előtte két induló nem állt rajthoz, így Gábor futamát szinte ugyanolyan hosszan láthattuk a célban lévő kivetítőn (vagy az élő közvetítésben), mint a legjobbakét. Egy stabil kört teljesített, mellyel a 80. helyen végzett az idei GravityHall Downhill Országos Bajnokság bronzérmese. Az OB ezüstérmes Keresztes Péter a harmadik ugratón óriásit esett, de csodával határos módon komolyabb sérülés nélkül megúszta az esetet. A bringája már nem, a kormányszár kettétört rajta, de még ilyen mozgó-lengő kormánnyal is begurult a célba! Petinek idén nagyon szép éve van, de minden nem jöhet ki tökéletesen, így most ez lett a kivétel, ennyi mindig benne is van. Az esés okát még pontosan nem tudjuk, valószínűleg kopott az eldobó a döntők alatt és miközben le akarta szorítani, megdobta a bringa hátulját az eldobó vége. Liszi Attila is mondta futama után, hogy ezen a harmadik ugratón ő is kicsit bajban volt, még hátsó féket is húzott a levegőben. Tehát a 2014-es világbajnokság utolsó magyar rajtolója a négyszeres magyar bajnok Liszi Attila volt, aki világszintű és kontinentális versenyeken is az eddigi legjobb magyar eredményeket tartja. Világbajnokságon ez eddig a 40. helyet jelenti, de erre ezúttal nem volt sok esély. Attila július közepéig bokasérüléssel bajlódott, melyet még az év első versenyén, az első Szlovák Kupán és annak pénteki edzésnapján szedett össze. Ettől sajnos fél szezon teljesen ki is maradt neki, de még így is a világranglistás helyének megfelelően tudott teljesíteni. A jelenlévők között ő volt a 65. a listán és végül a 68. helyezést szerezte meg. Érdemes még megjegyezni, hogy a szlovák válogatottból senki, a csehektől pedig csak egyetlen versenyző tudta megelőzni. A pálya és a helyzet tizedelte a legnagyobbakat, sorra estek-keltek, defekteltek a világbajnokok és az elmúlt évek legjobbjai. A tavalyi VB arany- és ezüstérmese is kiesett a küzdelemből, Mick Hannah felül esett, a címvédő Greg Minnaar pedig a pálya közepénél, majd alul még egy defektet is kapott. Minnaar elmúlt két éves világbajnoki győzelmei előtt 2011-ben Danny Hart nyert, de idén ő sem szólhatott bele, a pálya alsó részén csúszott el. Előtte 2010-ben Sam Hill-re húzták a szivárványcsíkos mezt, és úgy nézett ki, hogy idén újra lesz esélye. Az utolsó sziklakertig… Előtte végig első volt a részidőknél, de az utolsó sziklakertben, annak is már a második felében, átesett a kormányon és háttal-fejjel-vállal bezúgott a kövek közé. Baja szerencsére nem lett, de a célban leborulva állt sokáig. Akárcsak 2008-ban, mikor hatalmas […]