Szlovák DH Kupa második forduló nagyobb különbségekkel
Gacs.Peti - 2016-06-08 22:55

Megszakadt Liszi Attila meseszerű győzelmi sorozata a Szlovák DH Kupában, miszerint a legutóbbi négy versenyén mind nyerni tudott. Ám ezúttal sem kellett szégyenkeznie, hiszen a döntőbéli negyedik helyével továbbra is harcban van az összetett elsőségért! A 2016-os Szlovák Kupasorozat második állomását Mala Lucivna-n rendezték, ahol egy-két kivétellel szinte sose alakultak kedvezően az események a magyar versenyzők számára. Számtalan defekt, kisebb sérülések és szerencsétlen esések, amik között több döntő utolsó kanyaros is szerepel. Ezekhez még hozzájönnek azok, amelyek a mezőny egészét érintik, ilyenek például a többször is előforduló döntőre érkező esőfüggöny, illetve tavaly olyannyira sok csapadék és felázott talaj boldogította a versenyzőket, hogy a pályán szinte tolni kellett lefelé a biciklit a beragadó sártól, pedig lejtés van bőven a Kis-Fátra eldugott síhelyén. Szóval mindig egy kis fenntartással várjuk ezt a hétvégét és ezúttal sem maradt el a meglepetés. Idén talán jóvá akarta tenni az időjárás a tavalyi szinte versenyezhetetlen körülményeket, és míg egész héten viharokat, zivatarokat jósoltak a hétvégére és mindenhol máshol esett is, addig az amúgy minden lehetséges csapadékot bevonzó szűk völgy most menedéket nyújtott. Egy pénteki zápor, illetve a Masters döntő kivételével végig kiváló időben zajlott az esemény, ám azt tudni kell, hogy sem a talaj, sem a sűrű erdő nem hagyja itt a gyors száradást, így még vasárnap délután is sok helyen kenőcsös volt a pálya. A nyomvonal 2100 méter hosszú és 500 méter szint van benne, a felső kétharmada viszonylag meredek, alul pedig egy laposabb, ugrálós, tempózós, sípályás részen lehet még néhány tizedet nyerni, avagy sokat veszíteni. Liszi Attila az első fordulóban szerzett győzelme után az összetett éléről vágott neki a hétvégének, azaz az egyes rajtszám ismét a négyszeres bajnok villáján volt. Azonban a Szlovák Kupában kihívó akad bőven, három ország élmezőnye csap össze az elsőségért. Köztük a cseh Stanislav Sehnal, aki Mraznicában Attila mögött végzett a második helyen és a kiváló formáját mutatja, hogy a willingeni Európa Kupán a negyedik helyezést érte el, ettől aztán a hétvége legnagyobb favoritjává lépett elő. Az esélyeinket sajnos reálisan kellett látni, még csak nem is azért mert a srácok elmondása alapján idén eddig ez a legfárasztóbb, leggödrösebb pálya, hanem egyszerűen ez a nyom nem fekszik nekik annyira, túl sokat kockáztatni pedig nem érdemes. Attilánál a valós cél tehát a dobogót jelentő első öt volt és hogy a csapat összetettben megtartsuk a második helyet. Három kategóriában (Elite Férfi, Junior és Masters) összesen 11 magyar nevező volt a már megszokott két csapatból (Freeriderz SC és LiMiT Racing Team), közülük sajnos ketten nem jutottak el a végéig, Zacsik Ádám és Lubinszki Ádám (mindketten Freeriderz SC), ezúton is jobbulást kívánok nekik. A magyarokat érintő kategóriák közül elsőként a 30 év felettiek mérték össze tudásukat, ahol az első két hely nem is lehetett kérdés, nagy előnnyel ismét a cseh Vlastimil Hyncica (Peksport Specialized) nyert, mögötte Petr Kantorek (Specialized Planet Bikes Team) végzett, ugyanúgy ahogy az első fordulóban is. A harmadik helyért viszont nagy csata volt, amibe még a kizárólag a Masters döntőre érkező eső se szólhatott bele. Többen is bejelentkeztek a bronzéremre, de végül páros csata lett, ahol mindössze két század másodperc döntött Michal Wiesenganger (Kellys Factory Team) javára Gács Péterrel (LiMiT Racing Team) szemben. Nagy Dániel (Freeriderz SC) 10., Polnai Zsolt (Freeriderz SC) 12. Az összetettben természetesen Hyncica-Kantorek a sorrend, Gács Péter a negyedik helyen. Az junioroknál két honfitársunk maradt, Tóth Péter (Freeriderz SC) és a még csak 16 éves Muszula Balázs (LiMiT Racing Team). Peti esések miatti fájdalmaktól szenvedett a futamokban, így nem tudta megismételni legutóbbi ötödik helyét és végül közel fél perces hátrányban a 11. lett. Balázs nagyon ígéretes időmérőt produkált, ami a 4. helyet tudta, igaz sokan hibáztak futamukban. Ezáltal várható is volt, hogy nem tudja majd megőrizni a döntőben ezt a helyezést, de ideje van még bőven, hiszen még két év múlva is ugyanebben a kategóriában versenyezhet majd. Az Európa Kupában vitézkedő Banshee-s Adam Rojcek magabiztosan nyerte mindkét futamot, mögötte viszont volt nagy kavarodás, főleg a negyediktől lefele. Balázs szinte teljesen ugyanolyan futammal a hetedik helyen végzett, azaz a múltkori kilencedik után ismét megdöntötte eddigi legjobb junior eredményét a Szlovák Kupában. Elmaradtak viszont a szokásos szoros idők, mindenki tisztes távolba került az előtte és mögötte lévőtől is. Ez nyilvánvalóan a pályát dicséri, még ha sokan nem is annyira szívlelik. Összetettben Balázs szintén 7., Peti 8. Nos, akkor az Elite Férfiak! A legnagyobb csata náluk ígérkezett, de a szintén Banshee-s Stanislav Sehnal az Európa Kupa után hozta a kötelezőt és rajt-cél (időmérő és döntő) győzelemmel átvette a vezetést az összetettben is. Az izgalmakat Liszi Attila kicsit borzolta azzal, hogy az időmérőben elesett a sziklakert végén lévő balosban és így 11. lett az első futamban. Igazán senki se tudta, hogy pontosan mire lesz képes a döntőben. Az ellenfelek attól tartottak, hogy óriási javulással ismét megnyerheti a versenyt, mi pedig bíztunk benne, hogy a dobogót jelentő első ötbe befér. Attila főként a nagy igénybevételnek tulajdonítja, hogy ezúttal nem volt esélye a győzelemre: „Az idei szezon eddigi legkondisabb versenye volt, úgy gondolom ezt az eredmény is tükrözi. Brutál féktávokat kellett venni, és a döntő napjára kellemesen szétkopott a pálya. Nagy gödrök, csúszós gyökerek, kövek, esések, volt minden. Örülök, hogy végre “igazi” DH pályán versenyezhettünk, nagyon élveztem.” A második és harmadik helyen a két Kellys Factory Team-es Rastislav Baranek és Jozef Ondic végzett, mögöttük Liszi Attila jött fel a negyedik helyre. Az ötödiktől indult a nagy daráló a százados-tizedes különbségekkel. Keresztes Péter (LiMiT Racing Team) 11., Palla Gergő (Freeriderz SC) 22., Nagy Márton (Freeriderz SC) 24. Külön kiemelendő Keresztes Péter, még ha a helyezés nem is teljesen tükrözi, de egyértelműen kiváló teljesítményt nyújtott a hétvégén. Már a szezon előtti sanremoi edzőtáborban is kiderült, hogy Peti kondija DH-ra nagyon rendben van és igaz végzett ő már előrébb is, de ha az időket nézzük, akkor látszik, hogy nagyot jött. Egyrészt mindössze 9 századra volt a top10 és a 9. hely is csak 27 századra. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy Attilától mindössze 5 másodpercet kapott, ami az erőviszonyokat és a pálya nehézségét ismerve messze várakozásokon felüli. A csapatversenyt a Kellys Factory Team nyerte, a LiMiT Racing Team negyedik […]

Másodjára is magyar dobogó a Downhill Európa Kupán!
Gacs.Peti - 2016-06-01 20:05

Tovább robog a Downhill Európa Kupa, a második fordulónak a hatalmas ugratóiról legendássá vált németországi Willingen adott otthont, ahol korábban a világkupa futamokat nagy BMX pályának vagy BMX DH-nak hívták. 2012 után először szerepelt a kontinentális sorozat naptárában újra német helyszín és láthatóan nagy igény is volt rá, hiszen 23 ország 70 versenyzője csapott össze. Persze ezúttal is limitálva volt az indulók száma, azaz a beérkezett nevezések ezt a számot jóval meghaladták. Rengeteg bringás és érdeklődő volt jelen, hiszen a DH Európa Kupa mellett nagy expo, illetve maraton, enduro, pump track, és különböző gyerek és országúti versenyek is színesítették a fesztivál programját. A szlovéniai első fordulóban elért magyar sikerek után (Liszi Attila kvalifikált a szuperdöntőbe, illetve Muszula Balázs 3. lett Pro U17-ben), a srácok még motiváltabban érkeztek a Ziener Bike Fest-re. Rajtuk kívül még egy honfitársunk indult, Nagy Márton. A pálya a rövidebbek közé sorolható a maga 1650 méter hosszúságával és 300 méter szintkülönbségével, melyet azért néhol áttúrtak a világkupák óta eltelt 10 év alatt és a karakterisztikáját valahol az a pálya és egy bikepark nyomvonal között kell elképzelni. A szervezőknek ez is volt a céljuk, az állandó nyomot többször keresztezte vagy levágta az Európa Kupa jelölő szalagja, ezáltal néhány „szűz” szakasz is belekerült, melyek szépen ki is gyökeresedtek, gödrösödtek. A pénteki és szombati edzések még száraz talajon zajlottak le, majd kellő pályaismerettel várhatták a srácok az időmérőt. Azonban 50-60 induló után kinyitották a csapot és igen heves eső zúdult a pályára, amitől új kihívás elé nézhetett a mezőny, azaz első kör saras pályán egyből az időmérő! Muszula Balázst mégsem ez tréfálta meg, hanem egy sziklás érkező néhány kanyarral a split felett, ahol hátsó defektet kapott. Így is bedriftelt a Pro U17 10. helyére, ráadásul a részidőnél még a második volt. Az eső persze leginkább az Elite Férfiakat izzasztotta meg, hiszen ott a szombati nap időmérője a kvalifikáció a top 30-as szuperdöntőbe. Rengetegen mellényúltak gumik terén, köztük egy teljes gyári csapat is. A sok kemény talajú ugrató miatt hátul semi-slick köpennyel mentek, ami viszont az alsó saras sípályás kanyarokban persze sehogy sem tapadt. Közülük szinte mindenki az élmezőnytől távol találta magát, csak annak lehetett menedéke, aki a legjobb 10-nek járó védett státuszban volt, azaz automatikusan a szuperdöntőbe került. Liszi Attila köztes megoldáson volt, száraz gumi elől-hátul, de sajnos az is kevés volt. Az utolsó, saras kanyarok egyikében lefeküdt, pedig még direkt óvatosabban is közelítette meg azt. A mezőny szoros, ilyen hibával még a legszűkebb élmezőnynek is necces a bejutás, Attilának pedig így a kisdöntő jutott a 46. helyezéssel. Mindenesetre reménykeltő, hogy az eséssel is csak 2 mp-re volt a bejutástól, de hogy pontosan hova ért volna oda, arról értelmetlen már szót ejteni, sportban nincs „volna”. Utólag persze könnyű okosnak lenni, hogy a vágott sárgumit fel kellett volna tenni, de ez most sajnos így alakult, Attila nagyon csalódottan ment lemosni a biciklijét. Az eredménylista élén papírforma szerint Johannes Fischbach találta magát, mögötte kis meglepetésre az 54-es rajtszámmal Matej Charvat, majd jöttek az érdekesebbnél érdekesebb idők és nevek. A tíz védett versenyzőből öt nem került be a legjobb harmincba, így 35 indulóra bővült a szuperdöntő. Vasárnap már nem szabad foglalkozni a szombati csalódottsággal és érzésekkel, Balázsnak oda kellett figyelnie, hogy ne kapjon defektet, Attilára pedig várt a kisdöntő, hogy egy jó helyezéssel néhány értékes pontot gyűjtsön. A pálya folyamatosan száradt a szombati zivatar után, így Balázsnál is maradtak a Magic Mary-k. Amint a részidőhöz ért, már harsogta a speaker, hogy nagyon jót jön az ifjú magyar. Se defekt, se esés nem csúszott be, így bőséges előnnyel át is vette a vezetést, több célba érkező után is ő ülhetett a hot seat-ben. Végül mindössze 1,4 mp lemaradással a harmadik helyen végzett, megismételve az első fordulóban elért eredményét. Csak így tovább Balázs, a Torpedo éles bevetésen van! A győzelmet másodjára is a Solid-os német, Marcel Merkeli szerezte meg. Kíváncsian várjuk, hogy a következő fordulókban valaki el tudja-e majd kapni. Futama után Balázs néhány fontos információt tudott mondani Attilának a pályáról és a körülményekről, így visszakerült neki is a vágott Dirty Dan helyére a Magic Mary, ami Attila szerint is kitűnő választásnak bizonyult. Egy jó körrel a kisdöntő nyolcadik helyén végzett, a „kis dupláját” is be tudta ugrani, amit a mezőnyből a fotósok szerint csak ő vállalt be. Nagy Márton a kisdöntő 77. pozíciójában zárt. Attila ideje a szuperdöntő 25. helyét tudta, nyilvánvalóan ez nem az a futam volt, amire szombat délelőtt vágyott, de szégyenkezésre semmi ok és néhány ponttal így is gyarapodott az összesítésben. Az Európa Kupa összetett győzelméért folytatott küzdelem mintha kezdene körvonalazódni, hiszen az első fordulóhoz hasonlóan ezúttal is Johannes Fischbach, Slawomir Lukasik sorrendben végeztek az élen, azonban a különbség nagyon kevés és a következő négy forduló még bármit hozhat. Főleg úgy, hogy most jönnek a vérbeli downhill pályák, köztük Schladming vagy éppen Les 2 Alpes. Azaz még teljesen borulhat is minden, a sorozat két-harmada még hátra van! A dobogó harmadik fokára Fischbach Radon-os csapattársa Faustin Figaret (FRA) állhatott fel, majd a negyedik és ötödik helyen két jó ismerősünk, a cseh Stanislav Sehnal és Matej Charvat végzett. Sehnal-lal Attila a Szlovák Kupasorozatban éles versenyt vív, az első fordulóban nyolc tizeddel tudott jobb lenni cseh ellenfelénél és gyűjtötte be az abszolút győzelmet. Most hétvégén folytatják is a küzdelmeket Szlovákiában, Mala Lucivnán, majd egy világkupa Leogangban, hogy aztán következzen az Európa Kupa harmadik állomása Schladmingban. Planai pályája minden évben garancia arra, hogy igazán kemény meneteket produkáljanak a legjobbak, ráadásul számunkra más okból is érdekes lesz, hiszen magyar válogató futam is lesz egyben. Videó az Európa Kupa második fordulójáról:

Idén is Liszi Attila győzelmével kezdődött a Szlovák DH Kupa!
Gacs.Peti - 2016-05-21 04:18

Ha Mraznica, akkor május, Szlovák DH Kupa nyitófutam, rengeteg eső és nyakig érő sár. Mióta az Igló melletti kis síhely bekerült északi szomszédjaink lejtős kupasorozatába, azóta rendre ezek jellemzik a versenyt. Az elmúlt két év alapján azonban hozzáadódott még egy tényező, ami nem más, mint a magyar győzelem, azaz Liszi Attila abszolút első helye! A népes mezőnyből csak egy szűk kisebbségnek van arról tapasztalata, hogy milyen is Mraznica-ban száraz pályán bringázni, pedig a szervezők a szokásoshoz képest még két héttel később is rendezték az első fordulót, hogy így kicsit közelebb kerülve a nyárhoz hátha rámosolyog a nap és a szerencse a mindenre elszánt sokaságra. Ám úgy látszik nem az a hétvége van elátkozva hanem a nyitófutam, mert követték a sötét felhők a rendezők döntését, így ismételten jó nagyot lehetett dagonyázni a Szlovák Paradicsomban. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy most akkor panaszkodunk? NAGYON NEM! Verseny volt, ez egy szabadtéri sport és magyar győzelem született! Persze nem volt ez ilyen egyszerű, főként, hogy Attila „szeret” itt fájdalmas eséseket produkálni. 2014-ben egy gyökeres szakaszon külső bokaszalag szakadást szenvedett, amitől a szezon elejét a versenyektől távol töltötte. 2015-ben pedig szinte ugyanott letérdelt egy fát, de „szerencsére” csak egy fél edzésnap kihagyását jelentette és másnap nyerni tudott. A helyzet idén az utóbbihoz hasonló volt, szombati edzés, egy esés, randi egy fával. Viszont nem a jól megszokott helyen, hanem egyből a legelső kanyarban, így miután feltápászkodott és nagy fájdalmak között gurult le a depóba, még frissen begyűjthetett még egy esést. Mindkét sípcsontját keményen odaverte, duzzanatok, sebek, alig bírt lábra állni. A bónusz „fejreállása” lefelé pedig szintén ugyanoda ment, nem mutatott jól egyik lábszára sem. El is volt keseredve, már-már fel is adta, hogy rajthoz álljon, de egy kis biztatgatásra másnap a kötelező edzésen felment egy próbára. Valamennyire működött a dolog, úgyhogy folytatta a körözést és megnyugodtunk, hogy legalább a rajtban biztosan ott lesz a négyszeres magyar bajnok. „A szombati esésem eddigi karrierem három legfájdalmasabb esése közé mondanám.” – ecseteli Attila – „A nap hátralévő részében teljesen lemondtam a vasárnapi biciklizésről, időmérőről, döntőről. Mint utólag kiderült a fájdalom kifizetődő volt, megérte rajthoz állni.” Ha pedig rajtban áll, akkor nem lehet szó turistás gurulgatásról, Attila nem erre van kódolva. Meg is nyerte az időmérőt, de mondta, hogy közel sem tudott 100%-ot nyújtani. Az első helyhez ez is elég volt, egy másodperccel végzett a 2011-es összetett győztes, cseh Martin Mikulenka előtt. Közben a vasárnap déli esőszünet a döntőkre véget ért, a friss csapadék jót tett a pályának, kicsit meglazította az összeállt, gyurmás talajt, így jobban gurulható lett. Ezt már szinte mindenki örömmel fogadta és megkezdődhetett a harc az első kupafutam győzelméért. A cseh Stanislav Sehnal (Banshee Bikes – Charvat Bros) az időmérő 5. helyéről jött nagyot és Attila kvalis idejénél két másodperccel jobbat hozott össze. A regnáló szlovák bajnok, Jozef Ondic (Kellys Factory Team) is jót ment, igaz „csak” másodiknak érkezett be, de Attila idejénél nyolc tizeddel ő is gyorsabb volt. Az időmérő győzteseként Attila rajtolt utoljára az ilyen viszontagságos körülmények között is 200 fős mezőnyben. A terve az volt, hogy öt (!) másodpercet javítson, de amikor az utolsó erdős szakaszból kirobbant, már látszott, hogy az nem jön össze és nagyon szoros lesz a vége. Az óra szűk két másodperc javítást mutatott, amivel nyolc tized előnnyel jött be Sehnal elé és nyerte meg a 2016-os Szlovák Kupasorozat első fordulóját. Maximális pontot gyűjtött, hiszen mindkét futamon első tudott lenni, ráadásul a mögötte lévő kavarodások miatt közel húsz pontos előnnyel várhatja a második összecsapást, a Kis-fátrai Mala Lucivnán. A többi magyar (összesen 11) indulóra is büszkék lehetünk, hiszen a LiMiT Racing Team második lett a csapatversenyben (Liszi Attila – Elite 1., Keresztes Péter – Elite 12., Muszula Balázs – Junior 9., Gács Péter – Masters 6.), illetve Tóth Péter (Freeriderz SC) idén már másodjára nagyot alkotott és Junior kategóriában a dicséretes 5. helyezést érte el! Folytatás tehát Mala Lucivnán június elején, most pedig hét év után újra elindul a Magyar Kupa, az első felvonás Kékestetőn!

Bronzérem és szuperdöntő DH Európa Kupán – VIDEÓVAL!
Gacs.Peti - 2016-05-13 23:07

A 2016-os Downhill Európa Kupa első állomásának a szlovéniai Kranjska Gora adott otthont, ahol a gyönyörű májusi szivárványok alatt 32 ország 400 versenyzője mérettette meg magát. Az erős mezőnyben kiemelkedő magyar eredmények is születtek, Muszula Balázs Pro U17-ben harmadik, Liszi Attila Elite-ben bejutott a legjobb 30-at jelentő szuperdöntőbe, ahol a 27. helyen végzett. A hatfordulós Európa Kupa lassan hagyomány szerint Szlovéniában kezdődik és persze mindig egy kicsit másképp indul az első futam hétvégéje, egyértelműen hajazva a világkupa légkörére. A tél végeztével mindenki az új bringák, új csapatok, új megjelenések szemezgetésével vágott bele a programba, illetve szokni kell a csapat- és márkaváltások okozta újdonságokat, amiből akad is bőven. Például a tavalyi győztes Johannes Fischbach kb. egy évtized után váltott gyártót és ült át Radon bringákra, persze a Radon Magura Factory Team színeiben. A tavalyi viszontagságos körülmények, sok eső és sár után idén egészen száraz talajon és szinte végig napsütésben lehetett róni a köröket. A 2000 méter hosszú és 300 m szintkülönbségű nyomvonalon néhány módosítást eszközöltek, kicsit gyorsabbá tették és pár ugratóval meg is tűzdelték. Ahogy Mariborban található a legendás sziklakert, hasonlóképpen Kranjska Gora is nevezetes egy szakaszáról, a gyökeres meredekéről. Idén lejutás terén könnyebb volt az indulók dolga, mert szárazon ugye ez sem annyira csúszik, de az elérni kívánt tempó egyből előhozta a különböző (néha abszurd) megoldásokat és a benne rejlő hibákat, eséseket. Az időmérőkre a szombati napon került sor, ahol a legnagyobb kérdés, hogy a felnőtt férfiaknál kik jutnak a legjobb 30-ba (a top 10 védett rideren kívül), azaz a szuperdöntőbe! Liszi Attilánál egyértelműen ez a cél, úgyhogy neki szinte a szombati futam volt a „döntő köre”, legalábbis mentálisan biztosan. Na, de mielőtt beleugranánk egyből az izgalmak közepébe, vessünk egy pillantást a többi magyar résztvevőre, akikből akadt azért néhány: Muszula Balázs Pro U17-ben, Tóth Péter Juniorban, Nagy Dániel Masters-ben, valamint Palla Gergő és Nagy Márton Elite-ben. Tóth Peti ígéretesen teljesítette első futamát, a junioroknál a legjobb 20-ban szerepelt. Kisebb-nagyobb meglepetésünkre Muszula Balázs ennél is előrébb kvalifikálta magát, ugyanis a fiatalok között (Pro U17) az 5. pozícióban találta magát a listán. Elképesztő teljesítmény, tavaly még a tizenötödik és tizennyolcadik helyek között ólálkodott, de beköszönt a top 10-be, nem is kicsit! Visszatérve a szuperdöntős selejtezőre és Liszi Attilára, a 31-es rajtszáma azt jelentette, hogy utána még harmincan jönnek és természetesen a világranglista alapján a legjobb harminc. Tehát a cél a kvali top 30, azaz a szuperdöntőt érő helyek egyike. Néhány kisebb és egy nagyobbacska hibával, de óriási tempóban abszolválta az időmérőt Attila és az aktuális 11. helyre érkezett be. Akkor már tudtuk, hogy ez kemény és necces lesz, de KI KELL DRUKKOLNI! Sorra jöttek az egyre jobb riderek, de (csak) szépen lassan csökkent az a bejutási „hézag”. Már a top 10-en is belül voltunk, amikor még egy mindig hiányzott és ott aztán már nagyon nehéz valakinél jobbnak lenni, az már erősen a gyári versenyzők köre. Azonban egyvalakit csak-csak sikerült és biztossá vált, hogy megvan az a 30. hely. Talán fel is lehetett lélegezni az óriási izgulásból, de Attila csak mondta-mondta, hogy várjunk-várjunk, amíg kiadják a hivatalos listát, nehogy elszámoljuk. Ám nem számoltuk el és pont a 30. helyezés lett meg, irány a szuperdöntő, immáron másodjára! Az a pont harmincadik pedig annyira éles, hogy mindössze 23 ezreddel maradt el tőle a 31., a szlovén Vit Kovac, ami nagyjából harminc (!) centit jelent (újra és újra felbukkan ez a harminc). Az időmérőt a lengyel Slawomir Lukasik nyerte, mögötte Markus Pekoll és Johannes Fischbach. Vasárnapra elfújta a felhőket a szél és a kis szombat délutáni esőnek már nyoma sem volt. Jöttek a döntők és mindegyik magyar induló még talpon. Nagy Dániel a Masters 40., Tóth Péter a Junior 23. helyezést érte el. Nagyon izgultunk Muszula Balázs futama előtt, vajon tudja-e tartani az időmérős 5. helyét. Készültünk, vártuk, mikor megemelt hangon közölte a speaker, hogy Balázs a részidőnél 2,7 másodperccel jobb az aktuális legjobbnál. A célterület látótávolságába is szépen korán került be, néhány méter és Balázs biztos top 5. Na, de nem keveset, négy mp-t javított és nagy előnnyel az élre állt. Meg is verte a két utána rajtolót, ez már akkor dobogó! Totális meglepődés, öröm, az összes kalapunkat megemeltük Balázs előtt. A harmadik, bronzot érő helyen végzett, ezzel messze-messze megdöntve tavalyi legjobb 15. eredményét. Liszi Attila sem ült a babérokra a szuperdöntős pozíciójával, egy másodperc javítással a 27. helyen zárt, ezzel értékes pontokat gyűjtve az összetettben. Izgalmas csatában végül a tavaly is diadalmaskodó Johannes Fischbach nyerte meg a szlovéniai fordulót, mögötte Slawomir Lukasik és az olasz Johannes von Klebelsberg. Az Európa Kupa következő fordulóját május utolsó hétvégéjén rendezik Willingen-ben, ahol anno megannyi óriási ugratón rendeztek világkupát. Persze a pálya azóta változott, nagyon kíváncsian várjuk!!

Visszatér a Downhill Magyar Kupa!
Gacs.Peti - 2016-04-12 21:17

Hét év után visszatér a downhill szakág Magyar Kupasorozata, így a bajnokavatás mellett egy többfordulós versenyrendszerben is összemérhetik tudásukat 2016-ban a lejtősök. A 2009 körüli mélypont után elsődleges cél volt az Országos Bajnokság megszilárdítása, ami az utóbbi években már biztos ponttá vált a versenynaptárban, ezt követően egy átlátható válogató rendszer működtetése (immár ez is 2011 óta üzemel), majd jönnie kellett a Magyar Kupa újra életre keltésének, ami idén az első lépést meg is teheti. Míg az OB esetében egy versenyen kell eldőlnie, hogy ki lesz az adott év országos bajnoka, a Magyar Kupák esetében már egy többfordulós csatározásról van szó, ahol a végén, az összetett pontállás alapján kerül kihirdetésre a kupagyőztes. Helyszínek tekintetében egyelőre nincs nagy meglepetés, három hazai forduló és egy közeli, határon túli rangos verseny alkotja az MK naptárát: Magyar Kupa #1: 2016.05.21-22., Kékestető (1x pontszerző) Magyar Kupa #2: 2016.06.24-26., Jasna (Szlovákia – UCI C2) (2x pontszerző) Magyar Kupa #3 és Országos Bajnokság: 2016.08.05-07., Eplény (2x pontszerző) Magyar Kupa #4: 2016.08.20-21., Kékestető (1x pontszerző) Ahogy az látszik is, a két kékestetői versenyen egyesével fele-fele annyi pontot lehet majd szerezni, mint a másik kettőn. Ennek oka a laposabb terepadottságok, illetve így az azonos helyszínen (bár kicsit más pályán) rendezett két verseny fog egy egészet érni. Fontos tudni, hogy egy visszatérő, mondhatni átmeneti évről beszélünk, ahol már felfedezhetőek lesznek az egységes versenyrendszer jegyei, de a teljes letisztulás és centralizálás a következő szezonokban várható. Ez alatt azt kell érteni, hogy például a lebonyolítás, a pontszerző kategóriák, illetve a szombat-vasárnapok programja szinte teljesen azonos lesz a versenyeken, de a nevezési rendszer még nem. Így az egyetlen külföldi forduló sem fog nagyon kilógni a többi közül, mindössze egy fárasztóbb pályára és egy népesebb, erősebb mezőnyre lehet majd számítani. Továbbra is folyamatosan zajlanak az egyeztetések az új helyszínekkel és hosszú évek munkája után talán jövőre már néhány eddig még downhill versenyt nem fogadó ígéretes terep vagy egy-két megújulva visszatérő régi klasszikus is vendégül láthatja a Downhill Magyar Kupa mezőnyét. A válogató kvalifikáció a Magyar Kupától függetlenül egy másik pontrendszerben fut. Az eddigiekhez hasonlóan lehet majd bekerülni a válogatottba és persze néhány közös állomás is lesz az MK-val. A válogatási elvekről bővebb információ a hét második felében várható, addig is érdemes beírni a naptárakba a Magyar Kupa időpontokat, valamint az első forduló előnevezése is hamarosan kezdetét veszi! Fotó: Diverse

Itt a hétvégi Budapest DownMall rider listája!
Gacs.Peti - 2016-02-04 09:55

Idén télen egy napig mást fog jelenteni a “plázázás”, mint ahogy az az elmúlt évtizedekben beégett a hazai köztudatba. Bringával mozgólépcsőkön le, ugratókon át, legfelső szintről a legalsóra, mindez időre, majd az MTB és BMX Freestyle Contesten megmérettetnek a trükkgyárosok is. Február 6-án a budapesti Árkádban rendezik a DownMall Tour soron következő fordulóját. Hannover, Berlin és Frankfurt után érkeznek Magyarországra a nagyrészt közép-kelet európai riderek, akik közt szép számmal szerepelnek hazai meghívottak is. A program kora délután kezdődik, amikor is egy rövid edzésidő áll rendelkezésre a versenyzőknek, hogy begyakorolják a nem mindennapi pályát, majd megkezdődnek a mért futamok. A DownMall döntő után az MTB és BMX Freestyle Contest szórakoztatja a nagyérdeműt, estére pedig elmaradhatatlan egy afterparty. Lássuk tehát kiknek szurkolhatunk a DownMall versenyen szombat délután: Benjamin Ehrlich (GER) Gustaw Dadela (POL) Hannes Slavik (AUT) Hynek Strouha (CZE) Lukáš Studnička (CZE) Marek Petelík (CZE) Martin Lébl (CZE) Michael Pokorný (SVK) Miloš Křeček (CZE) Miki Nevrkla (CZE) Ondra Štěpánek (CZE) Patrick Kager (AUT) Tomáš Navrátil (CZE) Tomáš Slavík (CZE) Petr Malý (CZE) Bartosz Giemza (POL) Arek Holewik (POL) Ivan Kunaev (RUS) Dan Havela (CZE) Ondřej Bene (SVK) Filip Zeman (SVK) Peter Prajczer (HUN) Miklos Kantor (HUN) Peter Keresztes (HUN) Balazs Muszula (HUN) Gabor Palotai (HUN) Attila Liszi (HUN) David Zambo (HUN) Peter Toth (HUN) Mate Ettingshausen (HUN) Andras Hodi (HUN) Tamas Tarr (HUN) Janos Krizsak (HUN) Adam Nemeth (HUN)   A sorozat Budapest után Pozsonyban folytatódik, majd Prágában zárul. Fotó: Lukas Wagneter

TOP hazai downhillesek 2015-ben!
Gacs.Peti - 2015-12-31 20:11

Nem nehéz kitalálni kik azok a hazai downhill versenyzők, akik kiváló teljesítményükkel kiemelkedtek a mezőnyből, kategóriájukból, avagy olyan eredményt értek el, ami mindenképp figyelemre méltó a hazai downhill sport történelmében. A száraz eredmények mellett érdemes néhány pillantást vetni egy-két érdekes történetre is. Kezdjük is a leghangzatosabb sikerrel, dobogós helyezés a Downhill Világbajnokságon! Még mindig nagyon jó érzés ezt leírni és gyaníthatóan ez a továbbiakban sem fog már változni. Ugyanis Megyaszai Lilla a junior nők között harmadik helyezést ért el a két francia lány mögött a VB-n. A 2015-ös megmérettetésnek az andorrai Vallnord adott otthont, amit ha DH-s körökben emlegetünk, már mindenki tudja, hogy nem egy bokorkerülgető csigakergetőről van szó. A pálya felső felén óriási tempó és termetes ugratók biztosítják a megfelelő adrenalin töltetet, majd beér a nyom egy hosszú meredek szakaszra, ahol még a legjobbak is összeszorítják azt a bizonyos hátsójukat. Főleg, ha sár van! Márpedig ahogy az lenni szokott, volt is bőven, na meg fogkocogtató hideg. A rengeteg esőtől a meredek szakaszok egybefüggő hegyi zubogóvá változtak, teljesen természetesek voltak a kisebb-nagyobb esések, sajnos akadt is dolga a helikopternek rendesen. Egyik alkalommal a még friss magyar bajnokot, Zámbó Dávidot kellett kiemelni, mert másmilyen mentési lehetőség ott nem lehetséges. Hat-nyolc ember segédkezett a földön és folyamatosan a fejünk fölé kellett nézni, mert a helikopter szele néhány fát is kidöntött. Dávidot kórházba reptették, de még aznap elhozhattuk, szerencsére nem lett komolyabb baja. A vállát kellett helyre tenni és egy kis pihenő várt rá. Ám mégse az előbb említett viszontagságos körülmények miatt lett eltolva az edzés egyik reggel, hanem egy egészen ritka indok miatt. A 2015-ös világbajnokság hetének hétfő reggelén érkeztünk a verseny központjába, La Massana-ba, bő egynapos utazás után. Ezalatt volt alkalmunk megfigyelni hajnalban a Pireneusok lábánál, hogy ott bizony szeptember elején 7:15-kor még sötét van, az egyik edzés pedig 7:00-ra volt kiírva. Az UCI-nál Chris Ball helyét átvevő David Vazquez a szalag mellett egyik gyalogos bejárásunkkor elmondta, hogy kipróbálta reggel hét után a pályát és nem volt nagy gond. Az azonban aggasztó volt, amilyen önfeledt áhítattal beszélt a helyi sztár, Cedric Gracia ugartóján repülés közben elé táruló pirkadatról, ahogy a nap derengő sugarai megjelentek a hegycsúcsok mögött. Szép-szép, de ijesztően hangzott egy ilyen nagy koncentrációt igénylő sport kapcsán. Szerencsére nem csak nekünk, hanem a szervezőknek, az UCI-nak és magának Davidnak is, így aztán eltolták fél órával a kezdést. A természet gyönyörűsége ettől még megmaradt, hiszen javában már a pályán küzdöttek a hideg sárral a versenyzők, mikor a nap is úgy döntött, hogy ideje lenne felkelni. Lilla derekasan bírta a kiképzést az egész héten és az erőfeszítéseinek hatalmas siker lett a gyümölcse. Jó előjel volt az is, hogy a döntőkre kisütött végre a nap, amitől elkezdett száradni a pálya. A folyamatos vacogást követően hirtelen szinte kánikula lett, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Loic Bruni világbajnoki címet érő futama után talán a második legnagyobb üdvrivalgás a célnál tartózkodó közönségben az volt, amikor egyetlen kicsi kósza felhő néhány másodpercre a nap elé szédelgett. Persze ettől még azért mindenki maranelloi vörösre égett aznap, de az összes jelenlévő nevében nyugodtan állíthatom, hogy megérte! Még nincs vége! „Rajt után a pálya felénél – meséli Lilla – egy ugró után előreestem és a kezem belevertem egy kőbe, amitől szétnyílt a középső ujjam, így nem volt egyszerű a pálya hátralevő részét abszolválni, de az adrenalin dolgozott és sikerült az időmérőn megszerzett harmadik helyemet megtartani.” Így a nagy öröm közepette egyenesen az elsősegély sátorba vezették és ellátták a friss bronzérmest. Frissen bekötözött ujjal és hatalmas mosollyal állt fel a dobogóra és vehette át az első magyar érmet Downhill Világbajnokságon! Bravo Lilla! A felnőtt férfiaknál Liszi Attila tökéletesen kezdte szezonját, az első három fordulót sorra megnyerte a Szlovák Kupában, ráadásul egyet tizenkét (!) másodperccel a második előtt! Így a sorozat felénél már tetemes előnnyel vezette az összetett, míg csapatban a LiMiT Racing Team állt az élen. Eközben a Kranjska Gora-ra átköltöztetett Európa Kupán Attila bejutott a szuperdöntőbe, ahol végül a 25. helyet szerezte meg. A július eleji Lenzerheide világkupán mindössze 42 századdal és négy helyezéssel csúszott le élete második döntőjéről, majd jött a hazai Országos Bajnokság Eplényben. Attila talált egy olyan ugratót, amit nem igazán nézett senki se annak, de legalábbis nem akkorának. Egy kisebb fahídról volt szó, de ő nem csak azt akarta átrepülni, hanem egészen fel a szemben lévő dombocska tetejére. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy azt bevállalni nem teljesen emberi, de semmiképp sem épelméjű. A négyszeres bajnok kétszer is megcsinálta, de túl kockázatosnak titulálta és maradt annál a megoldásnál, ahogyan a többi 184 induló is abszolválta. Nézői videó Attila egyedülálló ugrásáról. A sors furcsa fintora, hogy mindössze néhány kanyarral lejjebb egy jóval biztosabb ugrásnál szerencsétlenül érkezett le, amitől külső bokaszalag szakadást szenvedett. Közel két hónap kényszerpihenő és egy eldobott bajnoki cím után először a világbajnokságon állt rajthoz. Közel száz százalékosra csak az azt követő lengyelországi Európa-bajnokságra épült fel, ahol már újra brillírozott. A verseny rangján kívül azért is volt fontos Attilának a jó szereplés, mert rengeteg UCI pontot dobott el az OB miatt, és ha jó rajtszámot, illetve kedvező lehetőségeket akar világkupán, akkor el kellett kezdeni gyűjtögetni a világranglistára az egységeket. „A pályát tekintve bizakodóak voltunk, mivel viszonylag rövid és egészen technikásnak ígérkezett, edzésidőt is hagytak bőven. Az időjárás is kegyes volt hozzánk a korábbi versenyekhez képest és a bringák is tökéletesen működtek, tehát minden adott volt egy jó eredmény eléréséhez. Egy majdnem tökéletesnek mondható futam után, végül a nyolcadik helyet sikerült megszereznem.” Attila szolid beszámolója egy nagyon nagy sikert rejt magában, ugyanis az eddigi legjobb magyar EB-s szereplést produkálta! Saját 2013-as 10. helyét döntötte meg, melyet a bulgáriai Pamporovo-ban ért el. Itt még nem lett vége a pontszerzésnek, néhány héttel később a C2-es svájci kupadöntőn szintén nyolcadik lett. Az EB-ről is maradtak vegyes érzelmei, de erről a bellwald-i versenyről még inkább. Bátran állíthatom, hogy ha a körülmények csak egy kicsivel kevésbé hajtják a vizet a helyiek malmára, akkor egy szép érmet is hazahozhattunk volna. De ilyen a sport, továbbra sincs „ha” és „volna”… A fiataloknál a tizenöt éves ifjú titán, Muszula Balázs kezdi kibontogatni […]